8. fejezet

Sziasztok!
nagyon örülnék néhány kommentárnak, hogy hogyan tetszik a történet... vagy esetleg pipálásnak. Nem fogok olyanokat csinálni hogy csak akkor hozom a fejezetet ha... meg satöbbi. De tényleg szívesen hallanám a véleményeteket.

Új fejezet az ugrás után!

Kint a konyhában, még csak én vagyok Finnick és Hally Belly.

-          A többiek? – kérdezem.

-          Majd… majd jönnek. Azt hiszem – válaszol Hally Belly, kissé bizonytalanul mintha maga sem hinné el, hogy a két mentor meg fog jelenni a vacsoránál.

-          Arisz be van lőve? Igaz? – kérdezi Finnick kissé lenéző hangon.

-          Te is belőnéd magad, ha olyan helyzetbe lennél, mint ő – válaszol Chook a kérdésre mennydörgő hangon – törődj inkább a saját dolgoddal.

-          Ugyan már, nem kell mindent mellre szívni – mosolyog rá Finnick.

-          Fogd be Odair – morog rá a mentorunk. – Ariszra nem mindig lehet számítani, úgy készüljetek. Jobb, ha nem tudjátok, hogy miért és nála se kérdezzetek ez után.

Én csak némán bólintok és jobbnak látom nem zargatni az ügyet, de Finnicken látszik, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot.

-          Hally, azt hiszem, ehetünk – mondja Chook és letelepedik a helyére. – Vacsora után megnézzük az Aratás összefoglalóját, aztán elmentek aludni, hogy reggel frissen lépjetek a Kapitólium polgárai elé. Sokat mosolyogjatok, integessetek, kedveltessétek meg magatokat. De most foglalkozzatok azzal ott – fejezi be és a tányérunkba lévő kajára mutat.

-          Chook – kezdem halkan, mert nem akarom, hogy engem is ledoromboljon, így megvárom míg várakozólag rám függeszti a tekintetét – Ahogy leszállunk, a vonatról rögtön tettessük azt, hogy egy pár vagyunk? – kérdezem és próbálok nem elpirulni a gondolatra.

-          Igen, azt hiszem, az lenne a legegyszerűbb.... Fogjátok egymás kezét, és próbáljátok a mostaninál kevésbé utálni egymást. Csókolóznotok egyelőre nem kell.

-          Ó, pedig már gyakoroltunk – szól közbe Finnick.

Erre én fülig pirulok, és gyilkos tekintetet küldök Finnick felé, Hally Belly villája megáll a levegőben, valahol a szája és a tányér között, Chook pedig csak érdeklődő tekintettel méreget minket. Finnick meg csak mosolyogva ül a helyén.

-          Szerintem siessünk, mert tíz perc és kezdődik az összefoglaló – mondja, és az órára mutat – és még popit is kell csináljunk – majd felpattan a helyéről és a nappali felé veszi az irányt.

-          Igaza van – mondja kissé bosszúsan Chook – menjünk.

Nekem igazából nincs sok kedvem megnézni, hogy kikkel kell, majd megküzdjek az Arénában, de ez afféle előírás. Nézd meg, jegyezd meg azt, aki felhívja a figyelmed és aztán öld meg az Arénában.

Némán telepedünk le a nappaliba. Én az egyik puffba vágom le magam, kissé duzzogva még mindig, Finnick csókolózós megjegyzésén, Finn és Hally a kanapén ücsörögnek, Hally próbál Finnick közelébe férkőzni és megkérdezni, hogy tényleg megcsókolt-e engem. Hát, ja… én sem tudom, miért tette. Chook pedig a szemét az ajtónyíláson tartja, ahol Arisz áll. 

A szeme bevérezve, de derű csillog belőle, a kezébe egy Avox nyom egy bögre teát, amire úgy néz le, mintha nem tudná, hogy mi. Lassan csoszogva vánszorog be a nappali közepébe, a hálóköntösének a megkötőjét húzza maga után, majd megáll és egyenesen Chookra néz.

-          Meg fognak halni? – kérdezi elhaló hangon.

-          Nem fognak meghalni Arisz – felel Chook nyugtatólag és még meg is simítja Arisz kezét és próbálja leültetni, majd aggódva ránk néz.

Akkor jövök rá, hogy ránk gondolt. Azt kérdezte Chooktól hogy mi is meg fogunk-e halni, mint eddig a többi Kiválasztottja. Hogy a mi halálunkat is végig kell-e néznie, mint eddig a többiekét. És akkor megértem, hogy Arisz miért él nyugtatókon és miért drogozik. mert fél és retteg. Látom a szemében, hogy fél a Kapitóliumtól és hogy minket is félt, bár nem ismer. Nem tudom hogyan csinálták, hogy az Aratás alatt olyan normálisan viselkedett, lehet, hogy valami bivalyerős szert adtak neki a Kapitóliumból, ami visszahozza pár órára. De úgy tűnik most vége a hatásának. Most csak a drogtól bevérző szeme maradt, a vékony kis karjai, amin át lehetett látni az ereit és a könnyes tekintet.

Ekkor kapcsol be magától a tévé és jelenik meg rajta a Kapitólium címere. Minden szem a készülékre szegeződik, amin már Snow elnök vigyorog ránk, ijesztően duzzadt ajkakkal és elmondja ünnepi beszédét, miszerint megnyitja a 65. Éhezők Viadalát és kezdődjön az Aratás. Majd sorba mutatják a körzeteket.

Az elsőben természetesen önként jelentkeznek az először kihúzottak helyett. A fiú tizenhét körül lehet, de az is lehet, hogy már tizennyolc, széles vállai vannak és eszelős tekintete. Leginkább egy éppen felöklelő bikára hasonlít.

A lánynak hosszú vöröses szőkés haja van, és úgy vihog, mint egy ló. Hogy ezt honnan tudom? Az eredeti kiválasztott egy aprócska, szőke hajú, tizenkét éves kislány lett volna. Őt röhögte ki. Aztán önként jelentkezett.

A második körzetben a fiú, akit kiválasztanak kissé meg van szeppenve, piszkos szőke haja a szemébe lóg, de senki nem jelentkezik helyette. Érdekes…

A lány kiválasztott fekete hajú és mélykék szemű, Chook azt mondja, hogy ő az ottani Főbékeőr lánya. Valószínűleg kiválasztott akart lenni, mert senki nem jelentkezik helyette. Pedig az apja el tudná neki érni, hogy soha ne legyen kiválasztott.

A harmadik körzetből két fiatalabb gyereket sorsolnak ki, természetesen ott senki nem jelentkezik önként. Elektronikai körzet, nem szoktak gyúrni.

Amikor a negyedik körzet jön, elfordulok. Tudom, hogy gyengének látszok, de aki itt van, az ismer annyira, hogy tudja, nem vagyok gyilkoló gép. Hallom, ahogy Hally Belly bemondja a nevem, majd Fred nevét, majd ahogy a tömeg utat nyit Finnicknek.

Az ötödikben, megint semmi érdekes nincsen. Senki nem jelentkezik önként. A két gyerek teljesen átlagos. Vagyis esélytelen.

A hatodik körzetben egy testvérpárt választanak ki, de a tömegből egy hang sem hallatszik. Mutatják az anyjukat, akiről rögtön lerí, hogy gyógyszerezi magát. Ez a hatodikban nem nehéz. A fiú is eléggé kába, gondolom ő is rászokott, de a lány meglepően jó erőben van és bátran lép fel a színpadra.

A hetedikben megint semmi érdekes vagy figyelemfelhívó.

A nyolcadik már a legszegényebb körzetek közé tartozik, ez nagyon meglátszik a Kiválasztottak kinézetén. A fiú és a lány is nagyon vékonyka, bár mindketten megvannak már tizenhat.

A kilencedikben csak az a különleges, hogy a lány tizenkettő.

A tízedikben egy nagydarab fiút sorsolnak ki és a jelenlegi mentor lányunokáját. itt Chook csalással vádolja meg a viadal szervezőit, majd mintha felfogná mit mondott, félve néz körül.

A tizenegyedik már szinte a legszegényebb körzet. A fiún és a lányon is látszik, hogy soha életükben nem ettek még húst, és a feliratkozásért járó kenyérből élnek.

A tizenkettedikben pedig, ami a legeslegszegényebb körzet, a fiú Kiválasztott egy tizenöt éves vékonydongájú kisfiú, a lány pedig  tizenhét éves és egészen erős testalkatú.

Aztán bevágás jön, ahogy elindulnak a vonatok, ahogy a Kapitóliumban lévő tömeg őrjöngve várja, hogy befussanak a kiválasztottak. Majd a Kapitólium címere és himnusz. Aztán elsötétedik a képernyő.

Arisz csendesen hüppög, Hally Belly pedig pattogó stílusban adja a tudtunkra, hogy menjünk aludni, mert holnap nagy nap vár ránk.

Én magamban hozzáteszem, hogy ezentúl minden nap nagy, amikor még életben vagyok.