2013. augusztus 5., hétfő

10. fejezet

Sziasztok!

Elvileg amikor ezt olvassátok, én már valahol Heves megyében vagyok a nagyszüleimnél, akiknél nincsen Wifi.
Úgyhogy ez a fejezet időzítettről megy. Éppen ezért meg lett szüntetve a következő fejezet modul és ezért van csak simán kiírva hogy mikor jönnek a fejezetek.
10. fejezet az ugrás után!





10. fejezet:

Nem tudom levenni a szemem a sínekről, csak várok, hogy felbukkanjon előttem a híres Kapitólium, a csillogó színekkel, a hatalmas épületekkel. Próbálok nem gondolni arra, hogy mennyi és mennyi föld van a fejem felett. Próbálok nem gondolni arra, hogy nem sokára el meg kell, játsszam, hogy szerelmes vagyok Finnick Odairbe. Próbálok nem gondolni arra, hogy nem sokára meg fogok halni.

A látványtól eláll a lélegzetem. A felkelő nap sugarai visszaverődnek a hatalmas épületek kupoláiról. Elképesztenek a furcsa, irracionális színek, a megtévesztő jelmezek, a groteszk épületek. A vonatunk egyenesen a Kapitólium szíve felé tart, egy magas sok emeletes épület felé. Szinte alig érzem, ahogy a vonat lassulni kezd, csak azt veszem észre, hogy a kinti világ egyre kevésbé mosódik össze. Hallom, ahogy valaki a nevemet kiáltja. Hally Belly száguld végig a vonaton és engem keres.
-          Itt vagyok! – kiáltom és még fel is teszem a kezem, bár tudom, hogy nem látnak.
Hally úgy tépi fel az ajtót, mintha valóban azt hinné, hogy képes voltam megszökni.
-          Tejóég! Pearly! Hogy nézel ki? Így nem mehetsz a Kapitólium polgárai elé! – kezd visítozni és terelgetni kezd vissza a fülkémbe.
Én pedig szomorúan hagyom ott az elbűvölő kilátást, csak azért, hogy átöltözzek. A szobám olyan amilyennek hagytam. Az ágynemű széttúrva, a polcok kihúzogatva. Úgy látszik, az este folyamán nem léphetnek be az Avoxok a szobámba. Se senki más. Ez azért megnyugtató. Hally szeme nagyra kerekedik, amikor meglátja, hogy milyen állapotban van a lakosztályom.
-          magánügy – morgom neki kelletlenül. –Mit kell, felvegyek? – kérdezem és az ajtóból a szekrényhez megyek és nagyra tárom az ajtóit.
Hally válogat egy ideig, aztán egy nagyon világos kék színű, ujj nélküli térdig érő ruhát vesz elő.
-          Ez jó lesz – mondja, és a kezembe nyomja a ruhát. - És a hajaddal is kezd valamit – mutat rá elborzadva a copfomra, ami már régen szétesett.  
Én csak bólintok, majd bevonulok a fürdőbe. Mivel este nem mosakodtam így most megteszem. Beállok a zuhanyba és kissé bizalmatlanul nyitom meg a csapot, mire a fejem felett lévő zuhanyrózsából ömleni kezd a víz. Egy kisebb sikolya hagyja el a számat, hiszen nem felülről vártam a vizet, de mindegy.
Alaposan letusolok és hajat is mosok.
Ahogy kiszállok a zuhanyból, a padlóból meleg levegő áramlik és meg is szárít engem is és a hajamat is, ami kellemesen puha tapintású lesz.
Tiszte fehérneműt veszek és magamra rántom a ruhát is, majd gyorsan átfésülöm a hajam, ami gyengén hullámosan is leér a vállamig.
Fogom a ruháimat a szekrényemből és elindulok, hogy megbízzam a mentoromat egy nagyon fontos feladattal. Végül úgy döntök, hogy erre inkább Chook az alkalmasabb, így az ő szobája felé veszem az irányt, és három, határozott koppantás után ajtót is nyit.
-          Igen Pearly? – látszik rajta, hogy rá is rászólt Hally, ugyanis frissen borotválva, hasonló árnyalatú ingben és fekete nadrágban parádézik.
Nyelek egyet előbb aztán belefogok.
-          Chook, lennem magától egy nagyon nagy kérésem – furcsán méreget – miután a holttestemet kihozzák az Arénából, szeretném, ha ebbe a ruhába öltöztetnék vissza és vinnék el a Négyesbe – mondom és a kezébe nyomom a ruhákat. – Ez nekem nagyon fontos lenne.
Látom a szemében, ahogy rájön, hogy tudom, amit itt mindenki, hogy esélytelen vagyok. Talán még szomorú is egy kicsit a helyzet miatt. Némán átveszi a ruhákat és megértően bólint.
-          Köszönöm – suttogom és halványan rámosolygok, majd a nappali felé veszem az irányt, ahol már ott van a csapat többi tagja.
Hally Belly hasonló ruhában, mint az enyém, csak földig érőben, és neki van még egy plusz csillogó, nem túl hosszú uszály.
Finnick fehér, V kivágású pólóban, fekete nadrágban és halványkék zakóban.
Arisz sötétebb kék, hosszúnadrágban és világoskék lenge pólóban. A szemei kevésbé vannak bevérezve, de még most se néz ki túl jól. Rámosolygok és ő is rám.
-          Úgy látom a kék szín a domináns – jegyzi meg Chook aki abban a pillanatban lép be a nappaliba. – Hally, mikor kell kilépnünk a vonatból?
-          Jelenleg a Második körzet Kiválasztottjait bámulják – a Főbékeőr lánya, na, ő tuti tud bánni a fegyverekkel, jut eszembe – úgyhogy van még egy jó öt percünk.
-          Kösz – biccent felé Chook. – Szóval Pearly és Finnick, ha kiléptek a vonatból mosolyogjatok, fogjátok egymás kezét, néha súgjatok össze, nevessetek! Ne figyeljetek a többi Kiválasztottra, tegyetek úgy mintha ez a Viadal nektek egy jó szórakozás lenne! Legyetek közvetlenek és akkor rögtön szeretni fognak titeket!
-          Nem gondolja, hogy nekünk kissé nehéz lesz eljátszani, hogy milyen jól szórakozunk, mikor azok az emberek, akiknek parádézunk, azon fognak jól szórakozni, ahogy legyilkolnak minket! – csattanok fel, dühösen.
-          Pearly, megértem, hogy ez rosszul esik, de csinálnod kell, amit mondok, különben meghalsz.
-          Mert különben nem? – kérdezek vissza fölényesen.
-          De, csak nem mindegy, hogy mikor és hogy hogyan.

-          Indulás! – kiáltja Hally, így nincsen időm tovább veszekedni Chookkal. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése