14. fejezet

Sziasztok!

Amikor ezt olvassátok én Balatonalmádin vagyok és éppen nyaralok. Szóval ez időzítettről megy. És a következő fejezet is még mindig időzítettről megy.
Nagyon köszönöm Clovenak a kommentet! Felvidítottad a napomat! 

Nagyon örülnék még néhány kis kommentnek. Nem kellenek nekem regények, csak a kis véleményetek. Hogy mit szerettek vagy hogy mit nem szerettek a történetben. Hogy milyennek találjátok a szereplőket. 

Én nagyon örülnék ilyen apróságoknak is!

14. fejezet az ugrás után!

Érzem, ahogy belül, a gyönyörű fehér ruhám és a mellkasom alatt elrobban az a bomba, ami azóta ott van, hogy letisztáztam magamban, hogy Finnick Odairnak mindössze egy játékszer vagyok.

-          Mégis hogy képzelted ezt! Halljam Finnick Odair, hogyan képzelted, hogy csak úgy megcsókolsz a nagy-nagy-nagy bevonulás közepette! – de nem hagyom, hogy válaszoljon. - Hogyan képzelted, hogy nem hagysz nekem választási lehetőséget, hogy csak úgy figyelmeztetés nélkül megcsókolsz, úgy hogy otthon is nézik a tévéket, Fred is nézi a tévét. Azt hittem világos, hogy mi van. De nem! Te vagy a nagy Finnick Odair, aki azt tesz, amit akar, nem tartja be a megállapodásokat, nem hagy békén! – Érzem, ahogy a szavaim hatására egyre mérgesebb leszek, még mérgesebb, mint amilyen eddig voltam. –Hogy gondolod, hogy ilyeneket csinálsz? Én ezt nem bírom tovább! Nem tudom eljátszani, hogy szerelmes vagyok beléd, amikor volt egy megegyezésünk, amit megszegtél! Volt egy megegyezésünk! – kiáltok minden szót egyre hangosabban. – Nem tudok benned megbízni Finnick Odair – fejezem be, és az utolsó szavakat olyan megvetéssel köpöm ki, hogy Finnick arcáról lehervad az addigi arrogáns mosoly és most először emberibbnek látom, mint valaha. Dühös. Rám.

-          Te ne beszélj itt nekem Pearl Trawler! Nem lett volna muszáj visszacsókolni, ezt te magad is tudod és csalódtam benned. Legalább ha nekem nem akkor magadnak bevallhatnád!

-          Igen? Akkor mit kellett volna csinálnom? Lelökni a szekérről? Esetleg eltolni magamtól, miközben mindenki azt hiszi, hogy szerelmes vagyok beléd! Lehet jobb lett volna, azt teszem! Akkor legalább le lenne a gond rólad – üvöltöm vissza neki, pedig három méterrel arrébb áll. – Most hogy mondod! Ezzel még tartozom – és villámgyorsan megteszem a köztünk álló távolságot és képen törlöm. – Engem nem csókolhatsz meg csak úgy, mert olyan kedved van!

-          Ugyan már Pearly! – nem kerülte el a figyelmemet, hogy rendesen kimondta a nevemet. – Ne hidd, hogy más, vagy mint a többi lány! Ugyan olyan vagy! Észre sem veszed, hogy olyan dolgokat vágsz a fejemhez, amiben te is ugyanúgy benne voltál akárcsak én! És ne hidd, hogy te ártatlan vagy. Ó, még véletlenül sem! Én csókoltalak meg, de te flörtöltél velem – fejezi be és magasra rántja a szemöldökeit.

Erre én csak prüszkölök egyet, mert nem tudok mit mondani. Igaza volt.

-          Úgyhogy nem kell velem jóba lenned, nem kell, hogy szeress, tisztelj, még bíznod sem kell bennem. De nehogy azt hidd, hogy bármivel is jobb, vagy mint én! És te is tudod, hogy el kell játszanod. Pontosan tudod és én is tudom, hogy miért – mondja és emlékeztet arra, hogy mi történt.

Érzem, ahogy az arcomra kiül a megdöbbenés.

-          Te nem jelentkeztél volna mindenképpen önkéntesnek – mondom kiszáradt torokkal.

-          Dehogynem jelentkeztem volna. Azt hiszed, érdekel engem a szánalmas kis románcotok? De akkor is a szívszerelmed helyett jöttem el a viadalra. Ez azért mégiscsak nyom valamit a latba.

Hirtelen a megdöbbenést felváltja a düh. A méreg. A gyűlölet. Az érzés hogy fájdalmat okozzak Finnick Odairnak. Így hát lekeverek még egy pofont neki. És a fogaim között préselem ki a szavakat.  

-          Tudod eddig sosem volt világos, hogy miért nem vagy egy heteknél többet a lányokkal. Egy idő után mindenki rájön, hogy mekkora szemét vagy. Igaz?

-          Nem értesz te semmit Pearly Trawler – mondja kimérten, hidegen és kimegy a szobámból.

Én pedig egyszerűen elterülök az ágyon, és nem akarom végiggondolni, hogy miket vágtam a fejéhez. Viszont azok, amiket ő mondott nekem visszhangként zengtek bennem.

Legalább ha nekem nem, magadnál bevallhatnád.

Ne hidd, hogy más, vagy mint a többi lány.

Ne hidd, hogy te ártatlan vagy. Te flörtöltél velem.

Te is tudod, hogy el kell játszanod.

Azt hiszed, érdekel engem a szánalmas kis románcotok?

Végül az utolsó, amit hozzám vágott. Hogy nem értek semmit.

-          Dögölj meg Finnick Odair – morgom csak úgy magamnak.