2013. október 4., péntek

24. fejezet

Sziasztok! 
A Wi-fi probléma egyenlőre még meg nem oldott. Egyenlőre. dolgozom rajta. 
Köszönöm a kommenteket, épp az internethiány miatt nem válaszolok rájuk, mert elég keveset jutok géphez így. Viszont, ha nincs net, de van Word, akkor az ember neki áll írni. Talán így gyorsabban haladok
24. fejezet az ugrás után! 



Valaki a karjába vesz és kiabál. Segítségért kiabál. Nem értem mi baj van? Kivel van gond? Aggódva próbálom kinyitni a szemem, hogy megtudjam mi a probléma. De nem bírom. Csak a sötétséget látom és a két meleg kart ami gyengéden felemel.

Amikor felébredek a szobámban vagyok. Nincsenek bennem se csövek, se semmi, csak egy egyszerű pizsama van rajtam, a hajam frissen mosva terül szét körülöttem és kötések vannak végig a kezemen és a nyakamon is.
Mi történt? visszhangzik bennem a kérdés.
Ekkor nyílik ki az ajtóm és Chook lép be rajta.
-          Mi történt? – kérdezem és magam is meglepődök milyen rekedt a hangom.
Chook megdöbbenve néz rám.
-          Pearly! – mosolyodik el. – Felébredtél! Egy pillanat és mindent megmagyarázok, de erről szólni kell a többieknek – mondja hozzá nem illő lelkesedéssel és kifordul a szobámból.
Szórakozottan kezdem el piszkálni a fehér kötést a kezemen, egészen addig amíg el nem kezd lejönni. Óvatosan tekerem le a gézt és elrettenek, ahogy meglátom, hogy mit takar. A karom belső és külső felén is, apró vágások látszanak.
a tükör. a lány.
Hirtelen eszembe jut minden. Szédülni kezdek. Próbálok nagyokat lélegezni és elterelni a gondolataimat.
Ekkor lép be a szobába Chook, a nyomában Finnickkel és egy kapitóliumi nővérkével. Innentől kezdve nem kell, hogy eltereljem a gondolataimat. Ahogy meglátom Finnicket, valami furcsa nyugodtság fog el. Ahogy megállapítom, hogy az arcán az aggodalom és az öröm jelei látszanak, a belsőmet valami egészen bizsergető melegség önti el. Nem tudok odafigyelni a nővér kérdéseire. összevissza válaszolgatok neki, nem érdekel, hogy mit szeretne hallani, vagy igazából hogy is vagyok.
Figyelem a Finnick ajkán játszó mosolyt és legszívesebben a karjaiba vetném magam.
Egyetlen mondat azonban felkelti az érdeklődésemet a nővér monológjából.
-          …szóval a gyógyszerek nem várt hatást értek el nálad, hallucinálni kezdtél valószínűleg a tükörrel kapcsolatban – itt érzem, hogy jeges borzongás ráz meg – és a lámpáddal nekiestél és szilánkosra törted. A szilánkok beléd álltak. Finnick talált meg, majd bevittünk a kórház részlegre és megtisztítottuk a sebeidet és bekötöztünk. Már régóta várjuk, hogy felébredj – fejezi be mosolyogva.
Hát persze hogy várják – gondolom magamban mérgesen – hiszen ha nem ébredek fel, nincs ki képviselje a negyediket a viadalon. TE JÓ ÉG! Hány nap lehet még a viadalig?
-          Mennyi idő van még a viadalig? – kérdezem és érzem, ahogy akaratom ellenére megremeg a hangom. Chook és Finnick arca pedig megkeményedik.
A nővérke ugyanazzal a negédes mosollyal folytatja, amellyel végigmondta a monológot.
-          Ma este lesz az interjú napja kedvesem. Vagyis a viadal holnap kezdődik.
-          MICSODA? Két egész napot átaludtam? Nem kaptam pontszámokat? Hiszen nem mutattam be semmit a Játékmestereknek! – a szívemet elönti a rettegés. Hogyan lehetséges ez? Hogyan hagyhatták ezt?
-          Kaptál pontszámot – magyarázza Chook. – Természetesen a közönség semmit nem tud róla, hogy te két napig kómás állapotban voltál. Ha ma sem ébredsz fel, nem tudjuk mit csináltunk volna… Ám felébredtél!
-          Értem – fújom ki lassan a levegőt. – Mennyit kaptam? Te mennyit kaptál? – nézek Finnickre.
-          Te azt hiszem hatot. közepes pontszám. Én tízet – mondja és mintha szégyellné magát lesüti a szemét.
-          Az… az nagyon jó – mondom végül.
A nővérke még mindig az ágyam mellett ül és a kötéseimet veszi le. Kezd idegesíteni az undorító vigyorával és a kapitóliumi szét plasztikázott képével.
-          Köszönöm, boldogulok – mondom és kitépem a kezéből a kezem, majd az ágy másik felén kimászok. – Elmehet.
A nő összehúzza a szemét és úgy méreget.
-          Rendben – mondja végül és távozik.
-          Ti is menjetek – mondom egy fokkal morcosabban, mint az terveztem. – Át szeretnék öltözni – fejezem be kicsit kedvesebben.
-          Utána gyere. Ebédelünk és megbeszéljük mi lesz az interjún – válaszol Chook.
-          Szeretnék beszélni veled – néz rám Finnick amikor Chook kimegy a szobából.
-          Én is – mondom ki az első dolgot, ami eszembe jut. – Ebéd után? – kérdezem.
Bólint és szórakozottan a fülem mögé tűr egy tincset, majd kimegy.
Az érintése alatt visszatartott levegő, most egyszerre áramlik ki a tüdőmből.

A szekrény felé indulok, hogy átöltözzek. 

1 megjegyzés:

  1. Hú, ez azért durva. Két egész napig kómázott a viadal előtt? Mi lesz ebből... Nagyon kíváncsi vagyok, mihez fog kezdeni Pearly sérülten a viadalon, várom a folytatást!

    VálaszTörlés